Számos alkalommal szó esett már a tagi kölcsönökről, és talán minden alkalommal hangsúlyt kapott a téma kényes mivolta is. Sok-sok év után, gyakorlati tapasztalásból mondhatom, hogy a helyzet nem enyhült, az állandóan szigorodó szabályozás és az emelkedő adóterhek nem is tették lehetővé, hogy tisztuljon a helyzet.
E pillanatban egy újabb érv is amellett szól, hogy a vállalkozások megszabaduljanak ettől a tehertől, méghozzá úgy, hogy egy kalap alatt rendezik a tőkeemeléssel kapcsolatos előírásokat is.
Ismert tény, hogy az új Ptk. 2016. március 15-ig szabott határidőt arra, hogy a – korábbi szabályozás által megengedetten – 500.000 forintos jegyzett tőkéjű korlátolt felelősségű társaságok a 3.000.000 forintos, új előírás szerinti minimumra emeljék tőkéjüket.
Nézzük a vállalkozás oldaláról az alapvető tudnivalókat.
A tagi kölcsön a vállalkozás könyvelésében idegen forrásként jelenik meg, így tehát az eladósodottsági mutatót mindenképpen rontani fogja. Hiába emelkedik szépen az árbevétel, ha vele együtt hízik a kölcsönszámla egyenlege. Amennyiben a tulajdonos a vállalat tehermentesítése érdekében az elengedés mellett döntene, a társaságnak illetékfizetési kötelezettsége fog keletkezni. Gondoljuk csak meg, ezt az összeget a tulajdonos eleve egy több szűrőn keresztül ment rendszerben már leadózta. És most újra le fogja adózni, csak éppen a saját vállalkozásában. Ez nem tűnik túl jó üzletnek.
Nem feltétlenül szükséges azonban tagi kölcsön formájában finanszírozni a működést, hiszen a veszteségek pótlására bármikor lehetséges pótbefizetést teljesíteni, már persze, ha a Társasági Szerződésben ez a lehetőség nem került eleve kizárásra. Gyakori eset. A pótbefizetés is a saját tőke eleme, így a cég kifelé mutatott arculata is jobb megítélés alá eshet, arról már nem is beszélve, hogy a cég eredményességének függvényében vissza is lehet és kell is fizetni.
Amennyiben a cégtulajdonos tisztában van azzal, hogy belátható időn belül esély sincsen befizetése megtérülésére, az ily módon teljesített befizetést is jegyzett tőkévé konvertálhatjuk.
A kérdés már csak annyi, mibe fog ez kerülni a vállalkozásnak?
Örömmel jelenthetem ki, hogy semmilyen illeték vagy adóteher nem keletkezik a fentiekben vázolt megoldások kapcsán.
Egyértelmű, hogy a tagnak a céggel szemben fennálló, tagi kölcsön visszafizetése iránti igénye olyan követelés, amely vagyoni értékkel bír. Márpedig, ha ez így van, akkor a tag, akövetelését apportálhatja, aminek következtében a társaságnak,a taggal szemben fennálló kötelezettsége megszűnik, ugyanakkor jegyzett tőkéjének összege megemelkedik.
Abban az esetben, ha a tag elengedi a céggel szemben fennálló követelését, a vállalkozásnak ajándékozási illetéket kell fizetni, hiszen a fennálló követelésrőla tulajdonosa ellenszolgáltatás nélkül mondott le. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy a tagi kölcsönből történt törzstőkeemelése nem ugyanilyen „elengedésnek” fog-e minősülni, ami után ajándékozási illetéket kell majd fizetni?
Az illetéktörvény szerint ajándékozási illetéket akkor kell fizetni, ha vagyoni értékkel bíró jogról valaki ingyenesen lemond. A tagi kölcsön apportálása azonban nem jelenti azt, hogy a tag vagyoni értékkel bíró jogáról ingyenesen mondott volna le, sőt éppen ellenkezőleg. A tag újabb jogokat szerzett a vállalkozásban, hiszen megemelkedett a részesedésének mértéke, az ehhez tartozó jogokkal együtt. Gondoljunk például a kifizethető osztalékra.
A pótbefizetés jegyzett tőkévé alakításával ugyanez a helyzet.
Mindkét esetben nagyon figyeljenek arra, hogy könyvelőjük pontosan értse a jogi folyamatnak a számviteli rendszerben történő rögzítését.
A jogszabályok által kínált lehetőségek kiaknázásához kérje a profi tanácsadók segítségét.
0 hozzászólás