Biztos vagyok abban, hogy minden szakmabeli adószakértő, könyvelő, könyvvizsgáló, és persze a döntéshozó vezetők is, hallottak már erről a bizonyos behajtási költségátalányról. Tapasztalataim szerint egységbe tömörült ellenállás kíséri bevezetése óta. Nehézkesnek, életszerűtlennek, számos vállalkozás esetében egyenesen kivitelezhetetlennek tartják a költségátalánnyal kapcsolatos tennivalókat. Az őszinteség úgy kívánja, hogy siessek leszögezni: én magam is a “nyűgösködők” pártján állok. A pártatlanság azonban azt kívánja, hogy ezt a véleményemet érvekkel is támasszam alá. Az alább következő gondolatok erről szólnak majd.
2014. március 15. napjával lépett életbe az új Polgári Törvénykönyv(„új” Ptk.), amelynek 6:155.§. (2) bekezdése szerint: „Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.”
A hazai jogalkotó a szabály bevezetésekor az egységes Uniós szabályozásra hivatkozott. Valójában azonban a behajtási költségátalányról rendelkező a 2011/7/EU Irányelv a késedelmi kamatot csak jogosultságként (preambulum (16) bekezdés) és nem kötelezettségként írja elő a hitelező javára.
(16) This Directive should not oblige a creditor to claim interest for late payment. In the event of late payment, this Directive should allow a creditor to resort to charging interest for late payment without giving any prior notice of non-performance or other similar notice reminding the debtor of his obligation to pay.
(16) Ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. Késedelmes fizetés esetén ezen irányelv lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy késedelmi kamat felszámításához folyamodjanak a nem teljesítésre vonatkozó előzetes felszólítás vagy más olyan felszólítás megtétele nélkül, amelyben emlékeztetnék az adóst fizetési kötelezettségére.
Láthatóan nem kötelezettséget, hanem lehetőséget tartalmaz az Irányelv a késedelmi kamatra vonatkozóan, és ennek mintegy egyenes következményeként a költségátalányról szóló rendelkezésében is visszautal (6. cikk (1) bekezdés) a késedelmi kamatnál megfogalmazottakra.
Compensation for recovery costs 1. Member States shall ensure that, where interest for late payment becomes payable in commercial transactions in accordance with Article 3 or 4, the creditor is entitled to obtain from the debtor, as a minimum, a fixed sum of EUR 40.
A behajtási költségek megtérítése (1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 EUR összegű átalány megfizetését követelni.
Vagyis a hitelező jogosult a követelésre, de ez nem kötelező a számára, és az adósa számára sem. Tudomásom szerint több szakmai fórum ostromolja a KIM és az NGM illetékeseit a rendelkezés megváltoztatása érdekében, ezidáig sikertelenül.
Nézzük tehát meg a jelenlegi rendelkezéseket és azok adó-, illetve számviteli következményeit, tekintetbe véve a NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztályának 2014. augusztusában közzé tett iránymutatását is.
A könyvelés
Valamennyi hivatalos álláspont egységes: a tételt a kötelezett oldalán, akkor is könyvelni kell, ha a hitelező ezzel kapcsolatosan nem jelenti be igényét. A könyvelést a késedelembe esés napjával kell elvégezni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valamennyi vállalkozásnak folyamatosan felügyelnie kell kifizetéseinek határidejét és a tényleges megfizetés napját. Amennyiben egy nappal is akár, de elcsúszik a teljesítés, máris le kell könyvelni a 40 eurót ráfordításként. Azok a vállalkozások, akik ezt a gyakorlatot követik, vagyis folyamatosan és haladéktalanul lekönyvelik kötelezettségüket; minden olyan esetben, amikor a hitelező nyilatkozattal mond le követeléséről, újabb könyvelési tételt rögzítenek. Az elengedett összeget az egyéb bevételek között kell kimutatniuk.
A hitelezői oldalon csak akkor kell könyvelni, ha a tárgyévhez kapcsolódóan jelezte erre vonatkozó igényét, és azt az adós a mérlegkészítés napjáig pénzügyileg is rendezte. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár az adósok oldalán egyértelműen hatalmas adminisztrációs többletterhet jelent a költségátalány könyvelése, a helyzet a hitelezői oldalon sem egyszerű, hiszen folyamatosan követni kell a pénzügyi rendezést. Arra vonatkozóan pedig nem találni egyértelmű állásfoglalást, hogy mi történik akkor, ha a hitelező követelésének kielégítésére a tárgyévhez kapcsolódóan, de a mérlegkészítés napját követően kerül sor.
Kiindulva az egyszerű logikából, ez már a következő év egyéb bevételének fog számítani, már csak azért is, mert a be nem folyt követeléseket kizárólag a nullás számlaosztályban szabad nyilvántartani.
Akkor ez most valós, vagy sem?
A probléma felvetése, korántsem lényegtelen és nem is indokolatlan. A számviteli törvény alapelvei között szerepelteti a teljesség és a valódiság elvét. Az első arra utal, hogy valamennyi gazdasági eseményt szerepeltetni kell a könyvekben, amely az adott üzleti évre vonatkozik, a második pedig arra, hogy csak a megvalósult eseményekre vonatkozhat, az előzőként említett teljesség.
Szép kis csapda. Leginkább akkor felelhetnénk meg a törvényben előírt alapelveknek, ha a fizetési késedelembe eséssel egy időben lekönyvelnénk az átalányt, azonban egyetlen olyan tétel sem szerepelne az év végi zárásban, amelyre vonatkozóan tényleges igényt a hitelezői oldal nem jelentett be. Sokan jelezték azt a problémát is, hogy a külföldi anyavállalatokkal rendelkező cégeknél az anyavállalat nem támogatja a tétel kimutatását, mivel az nem felel meg a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokban (IFRS) megfogalmazott kötelezettség definíciójának.
Milyen adókat érinthet?
Az adós az általa lekönyvelt kötelezettségeket egyéb ráfordításai között szerepelteti, vagyis a tétel a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül, tehát adóalapját csökkenti. Nulla az adóalap változása abban az esetben, ha a hitelező elengedi a követelését.
A hitelező a befolyt költségátalányt egyéb bevételei között számolja el, vagyis megfizeti a vonatkozó társasági adót.
A behajtási költségátalány nem termékértékesítés, és nem is szolgáltatásnyújtás, számlát sem kell kiállítani róla, így tehát az általános forgalmi adónak nem alapja.
Amennyiben a hitelező nem kívánja követelését érvényesíteni a kötelezettel szemben, nem keletkezeik illetékfizetési kötelezettsége.
Még néhány technikai információ
- a jogszabály megfogalmazása szerint legalább 40 euro a mértéke, tehát rossz esetben magasabb összeg is lehet célszerű tehát a felek közötti szerződésben rögzíteni a 40 eurót, mert ebben az esetben már csak azzal kell külön foglalkozni, hogy a jogosult lemondó nyilatkozata a kellő időben rendelkezésre álljon)
- nem számlánként, hanem késedelmenként kell megfizetni (amennyiben egy számlához kapcsolódóan részletfizetésben állapodtak meg a felek, akkor minden egyes részlet késedelmes megfizetése esetén fel kell számítani az átalányt)
- az átalány pénzneme igazodik a főtartozás pénzneméhez (a késedelembe esés első napján aktuális MNB középárfolyamon kell átszámítani a számla szerinti pénznemre)
- kizárólag a 2013. július 1. napján vagy e nap után keletkezett szerződésekhez, számlákhoz kapcsolódóan számítható fel
Javaslat
A Ptk. szerint, a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható. Jelenleg tehát, az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha a jogosult nyilatkozatban lemond követeléséről.
Meglátásom szerint, technikailag az lehet jó megoldás, ha az érintett cégek – a mérleg fordulónapjára – teljes körű egyenlegegyeztetést végeznek, és ezzel egyidőben nyilatkoztatják a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényünkről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak ugyancsak tartalmaznia kell azt a kijelentést, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőke összegére számolták el.
Érdemes tehát mindkét oldalon odafigyelni a részletekre, hiszen célszerű pontosan meghatározni, hogy mely időszakra vonatkozóan mond le a vállalkozás a behajtási átalányról, továbbá, hogy csak erről mond le, és nem bármely más, a behajtással kapcsolatban felmerült költségéről. (pl.: késedelmi kamat)
Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a KKV szektorban lehetetlen megfelelni a jogszabályi előírásoknak. A megnövekedett adminisztrációs terhet és az ehhez kapcsolódó költség többletet, senki nem tudja vállalni, ráadásul számos ügyviteli program is képtelen kezelni a helyzetet.
Könyvelő, számviteli szolgáltatást nyújtó cégek esetében feltétlenül gondoljanak a szerződések módosítására. Megbízójuk írásos nyilatkozatára is feltétlenül szükségük lehet. A jelenlegi jogszabályi előírások szerint, ha nem kerül könyvelésre a kötelezett oldalán – ellenőrzés esetén –, mindenképpen számolni kell a mulasztási bírság kiszabásával, amelynek legmagasabb összege 500,000.- forint.
A könyvvizsgálatra kötelezett cégek esetében, mindenképpen javasolt a könyvelő és az auditáló között év közben egyeztetni, eltérő álláspontok esetén kellemetlen, elhúzódó évzárásra kell számítani.
A magam részéről őszintén reménykedem abban, hogy (legalább) a KKV szektor adminisztrációs terheinek csökkentése jegyében, a jogalkotó hamarosan rendezi a sorokat, lehetőség szerint visszamenőleges hatállyal. Ebben az esetben nem történne más, mint hogy pontosan kerül alkalmazásra a 2011/7/EU irányelve.
0 hozzászólás