MA IS TANULTAM VALAMIT AZ ADÓZÁSRÓL
Sok ügyvezető tulajdonosa is a kisvállalkozásnak, amelyet irányít, és tapasztalataink szerint sokszor nem értik a különbséget a magánszemély mint tulajdonos, a magánszemély mint ügyvezető és a társaság mint önálló személyiséggel bíró szervezet között. Az egyéni vállalkozó helyzete ebben a tekintetben részben egyszerűbb (azért nem teljesen, mert a vállalkozói tevékenységét azért el kell különítenie a magánügyetől). Ott nem válik el a magánszemély és a vállalkozó vagyona, és elég nyilvánvaló, hogy a vállalkozó egy személyben felel mindenért, amit csinál (hiszen ki más felelne helyette?).
A társas vállalkozásoknál (az új polgári törvénykönyv szóhasználatával: személyegyesítő társaságok) más a helyzet. Ezek a társaságok önálló személyiséggel rendelkeznek, és mint ilyenek, sok szempontból saját jogon kötelezhetőek bizonyos tevékenységekre. A természetes (azaz valóságos) személyektől való megkülönböztetés érdekében ezeket jogi személyiséggel rendelkező szervezetnek nevezik. (Az új polgári törvénykönyv bevezetése előtt a betéti társaságok és a közkereseti társaságok u.n. „jogi személyiség nélküli” szervezetek voltak, ez azonban megváltozott, és ebben a tekintetben most már nincs különbség a társas vállalkozások között). A társaság tehát elkülönült személyiséggel rendelkezik, amelyből rögtön az következik, hogy a társaság vagyona (akár pénzben, akár eszközben nyilvánul meg) az bizony közvetlenül nem a tulajdonos(ok), és főleg nem az ügyvezető vagyona (még akkor sem, ha ő az egyszemélyes tulajdonos). A házipénztárba belenyúlogatni, onnan időről időre pénzt magunkhoz venni, a társaság gépkocsijával nyaralni menni nem szabad. (A magáncélú gépkocsihasználatra persze van lehetőség, de erről majd később.)
A társaság tehát jogi értelemben önálló személyiségnek számít. Az adóhivatalnak maga a társaság az ügyfele, adóalanynak a társaság számít. Az adóhatóság nyilvántartásaiban a társaság szerepel, az adójogszabályok ilyenformán a társaság, mint adóalany számára fogalmaznak meg kötelezettségeket, és a NAV a társasággal levelez. A társaság azonban önmaga nem tud tenni semmit. Nyilatkozatat nem tud tenni, kérvényt sem tud benyújtani és bizony az adóbevallások sem mennek be maguktól a hivatalba. A társaság nevében valakinek vagy valakiknek el kell járnia (járniuk). Vagyis a társaságot képviselni kell.
Két féle képviselet lehetséges. Az egyik a társaság törvényes képviselete, amelyet a vezető tisztségviselő lát el. Egy társaságnak több vezető tisztségviselője is lehet. A legjellemzőbb, hogy az alapító okiratban megnevezik a cég képviseletére jogosult ügyvezetőt vagy ügyvezetőket. Nagyobb vagy speciális társaságok esetében lehetséges a testületi irányítás (pl. elnökség), ilyenkor a testület tagjai is vezető tisztségviselőnek számítanak, sőt, ha Felügyelő Bizottság is működik, akkor azok tagjai is. A társasági szerződésben az ügyvezető mellett a cég alkalmazottai közül ki lehet jelölni cégvezetőt, aki szintén törvényes képviselőként járhat el. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a társaság tulajdonosa, ha nem vezető tisztségviselő, nem képviselheti a társaságot, kötelezettséget a nevében nem vállalhat, nevében nem nyilatkozhat (kivéve persze, ha erre kifejezetten meghatalmazást kap).
Az ügyvezető egyes feladatok ellátására adhat képviseleti jogot a társaság alkalmazottjának, például megbízhatja a főkönyvelőt, hogy az adóhatóság előtt állandó felhatalmazással képviselje a társaságot. Ugyancsak adhat meghatalmazást külső személynek akár állandó, tartós képviseletre is, amely nem egyes ügyekre, hanem adott szakterület minden vonatkozású képviseletére vonatkozik a megbízás visszavonásáig. Az adóhatóság előtti tartós képviselet bejelentésének módja az u.n. EGYKE nyomtatvány, kizárólag ennek benyújtásával lehet állandó (tartós) megbízást adni olyan személynek, aki nem vezető tisztségviselő. Az állandó megbízásnak különösen nagy jelentőséget ad, hogy az adóhatósággal történő kommunikáció jelentős részben elektronikus úton történik. Például bevallásokat beadni, vagy a méltányossági kérelmet benyújtani csak így, az Ügyfélkapun, illetve hamarosan a Cégkapun keresztül lehetséges. A cégbíróságon is bejegyzett vezető tisztségviselőket a rendszer automatikusan hozzárendeli a társasághoz, de mindenki másnak meghatalmazást kell adni (ez az EGYKE), hiszen senki sem várja el az ügyvezetőtől, hogy ő adja be személyesen az adóbevallásokat. Ez a számviteli szolgáltató, vagy a társaság erre a célra alkalmazott szakemberének feladata.
Hallottunk már olyat, hogy az ügyvezető átadja a belépési kódját a könyvelőnek. Ez számos komoly kockázatot hordoz, és szinte egyenértékű azzal, mintha egy pénzzel teli páncélszekrény kulcsát bíznánk rá. Semmiképpen ne tegyen ilyet, aki nyugalmat szeretne maga körül. Különösen fontos lesz ezt átgondolni, amikor a 2018. elején indult Cégkapu teljes gőzzel fog működni, és ezen a csatornán keresztül érkezik majd mindenféle üzenet a társaság számára az államigazgatásból. Kell persze valaki (értelemszerűen az ügyvezető), aki mindent lát, mindenről értesül, de vajon tényleg akarja-e, hogy a könyvelő lássa mondjuk a munkaügyi bírósággal történő levelezést is?
Ejtsünk néhány szót az alkalmi megbízásokról. Erre rendszerint olyankor kerül sor, amikor az adóhatóság valamilyen vizsgálatot folytat a társaságnál, és kifejezetten ilyen feladatokra szakosodott szakértőt vesznek igénybe. (Később majd arról is írok, hogy erre miért van egyre nagyobb szükség.) Az egyszeri, konkrét ügyre vonatkozó meghatalmazáshoz nem kell elektronikus úton beküldött meghatalmazás, elég az adóhatóság által is ajánlott formanyomtatványt kitölteni, vagy bármely más, annak megfelelő tartalmú dokumentumot készíteni. Bár az egyes igazgatóságok gyakorlata meglehetősen eltérő a meghatalmazásokkal kapcsolatos formai elvárásokat illetően, annyit rögzíthetünk, hogy a megbízó részéről szerepelnie kell az érintett társaság és a konkrét megbízást adó vezető tisztségviselő adatainak, a megbízott részéről pedig azon személy adatainak, aki a megbízást kapja. Fontos tudni, hogy a megbízott mindig egy természetes személy, még ha ezt a feladatot ő maga is egy társaság vezetőjeként vagy alkalmazottjaként látja el. Szerepelnie kell ezen felül konkrétan annak is, hogy a megbízás milyen ügyre irányul. Ilyen meghatalmazást a legtöbb esetben akkor adnak, amikor a megbízó társasággal, mint adóalannyal szemben valamilyen vizsgálatot folytat az adóhatóság, ilyenkor meg kell adni a vizsgálatot egyértelműen beazonosító megbízólevél számát. A másik leggyakrabban előforduló eset a méltányossági kérelemmel kapcsolatos ügyintézés (bírság- vagy késedelmi kamatcsökkentésre, részletfizetésre vagy fizetési halasztásra irányuló kérelem). Ilyenkor a megbízónak az adófolyószámláján a meghatalmazás időpontjában kimutatott tartozásával kapcsolatos ügyintézésre kell megjelölni. Ne feledkezzünk meg a két tanúról sem (név, lakcím, aláírás).
Magánszemélyt bármely más magánszemély képviselhet, és a 2018-tól érvényes szabályozás az egyszeri (alkalmi) megbízással kapcsolatosan sem fogalmaz meg szakmai elvárást a képviselővel szembe. Az állandó meghatalmazott azonban – a társaság képviseleti jogosultságát igazoló tagján, illetve alkalmazottján kívül – megfelelő jogi végzettségű személy (kamarai jogtanácsos, ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász), illetve pénzügyi szakember (nyilvántartásba vett adószakértő, nyilvántartásba vett okleveles adószakértő, nyilvántartásba vett adótanácsadó, könyvvizsgáló, könyvelő, valamint számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetve egyéb szervezet törvényes vagy szervezeti képviselője, foglalkoztatottja, tagja) lehet. Egyes speciális esetekben (pl. jövedéki ügyek) más szakképzettség is elfogadott. Néhány különösen bonyolult ügytípus esetében a szabályozás kötelező szakmai képviseletet ír elő, azaz a társaságot ezekben az ügyekben az ügyvezető is csak akkor képviselheti, ha maga is rendelkezik a szükséges szakmai végzettséggel. Megnyugtatásul: ilyen ügyek (pl. feltételes adómegállapításra irányuló eljárás) csak elenyésző számban fordulnak elő a kis és középvállalkozások világában.
A képviselet kérdéskörében két kérdést szeretnék még végezetül megemlíteni. Amikor az adóhatóság idézést küld, akkor figyelmesen el kell olvasni, hogy mi a idézés tárgya, mert az esetek egy részében nem kell az ügyvezetőnek személyesen felkeresnie az adóhatóságot, elegendő, ha állandó meghatalmazottal, vagy erre az esetre meghatalmazott szakemberrel képviselteti magát. Ha azonban az idézés személyes nyilatkozattételre vagy tanúvallomásra szól, akkor bizony nem küldhet maga helyett mást. Persze ebben az esetben sem tiltja semmi, hogy szakértő társaságában érkezzen.
A másik, hogy adóügyekben akkor is érdemes szakértőhöz fordulni, ha az ügyvezető felkészültnek érzi magát ilyen kérdésekben. Különösen akkor, amikor átfogó ellenőrzésről van szó. Saját ügyében ugyanis szinte mindenki elfogult, ráadásul feszült is, és ez mindkettő komoly hibaforrás.
A szakértő viszont profi. Már ha sikerül jól kiválasztani.
0 hozzászólás