Ebben a nagy melegben – némi felüdülésül – álljon itt Mikszáth Kálmán rövid kis dolgozata, amely a “Közérdekű bolondságok” című írás részeként jelent meg 1886-ban.
Adóügy
“Önök, uraim alkalmasint nem lesznek kíváncsiak, hogy én, egyszerű újságíró mennyi adót fizetek.
És én azt nem is veszem önöknek rossz néven, mert voltaképpen magam sem vagyok kíváncsi az adómra, miután úgysem tudják rajtam megvenni. Hogy pedig kisebb-e aztán az az évi összeg vagy nagyobb, amit be nem hajthatnak tőlem, az nekem tökéletesen mindegy.
Hanem ezen összegnek a kivetésében annyi komikum és változatosság van, hogy halálos vétek volna nem közölni a legközelebbi évekről egy kis táblázatos kimutatást az évi adómról, amely mindég változott, tekintet nélkül arra, hogy anyagi viszonyaim egy cseppet sem változtak.
1883-ban ki volt rám vetve 28 ft
1884-ben 60 ft
1885-ben 31 ft
1886-ban 58 ft
1887-ben 12 ft
Aki ezen számokat meg akarja tekinteni, szívesen kimutatom a szerkesztőségben az összegyűjtött adóintő céduláimon, s aki ebből kitalálja, hogy miféle kulcs szerint dolgozik velem szemben a fővárosi adókivető bizottság, annak becsületszavamra megígérem, hogy az összes hátralékos adómat kifizetem.
Bizony nem adom ezer forintért, hogy nem vagyok gazdag ember. Mert képzelem, milyen roppant nyomasztólag hathat egy adózó jómódú állampolgárra az a fönséges bizonytalanság, mellyel a nemes adókivető bizottság aktusa lebeg évenkint fölötte.
Én azt hiszem, hogy ezek az urak csak úgy belenyúlnak az elméjükkel a végtelenségbe és kihúznak a számok beláthatatlan tengeréből egyet találomra. Az aztán lehet 3 forint, de lehet 663 987 ft 26 kr is.
Ennyi fizetendő, punktum.”
0 hozzászólás