„Szegény adófizetők!
A magyar ember sorsa rövid extraktumban ilyen lesz már ezután:
Reggel az ember felkel, az istenhez fohászkodik, akinek a szolgája számára évenkint húsz forint adót fizet, azután megissza teáját, melynek fontjáért egy forint behozatali vámot fizet, rummal, melynek literjeért ismét 20 krral van megadóztatva.
Azután kihajlik az ablakon, melyért 10 frt adót fizet, megnézi az időt és leakasztja a puskáját a falról, melyért öt forint fegyverdíjjal adózik, s elhagyja busásan megadóztatott házát s kimegy a saját megadóztatott földjeire, melyektől még azonkívül vadászati bért fizet.
Délben visszajön az országúton, mely a községi adóban esik az ő terhére, s megiszik egy pohárka pálinkát, miután kifizette érte a másfél krajcár accist, megtömi pipáját, melynek dohányáért 20 frt adóját kifizette – s miután azt keresztülcselekszi vagy harminc évig, elővesz egy 50 krral megstemplizett papírt, ráírja végrendeletét s főbe lövi magát, – amiért aztán már csak az örököse fogja lefizetni ahaláleseti illetéket.
…Méltó vagy elődeidhez, nagy (Szapáry)!”
A fenti sorok aktualitását a mai Magyarországon alighanem senki sem vonja kétségbe.
Az idézet Mikszáth Kálmán képviselő Úrtól származik, aki Szapáry pénzügyminiszter újabb adóemelési javaslata kapcsán, 1896-ban szólalt fel eképpen a Tisztelt Ház előtt.
Mit is mondhatnék? Szapáry pénzügyminiszter Úrnak azóta több méltó utóda is akadt.
Töltsék pihenéssel a nyár utolsó napjait!
0 hozzászólás