2018. március 14.-én a világsajtó vezető híre a világ legnagyobbnak tartott fizikusa, Stephen Hawking halálhíre volt. Bár itt a Royalház blogján viszonylag keveset foglalkozunk csillagászattal, amely Hawking fő kutatási területe volt, a fekete lyuk, amely mindent elnyel, s amely a tudós egyik fő kutatási területe volt az adózással foglalkozók számára sem ismeretlen, bár kétségtelenül inkább csak szimbolikus értelemben.
Mindazonáltal úgy gondoltuk, hogy nem megyünk el főhajtás nélkül e nagyszerű ember halálhíre mellett. Nemcsak szellemi tevékenységét becsüljük ugyanis, hanem azt a példamutató emberi tartást is, ahogyan halálos betegségét több mint fél évszádon keresztül viselte, s ahogyan a folyamatos romló fizikai állapota ellenére egyre nagyobb szellemi magasságokba emelkedett.
Noha kutatómunkáját igen komplex és elvont területen végezte, mégis folyamatosan véleményt formált az emberiség egészét érintő olyan sorskérdésekről, mint a környezetvédelem, a klímaváltozás ügye, vagy a mesterséges intelligencia kockázatai. Tette mindezt halálig változatlan derűvel. Én magam például rendkívül nagyra tartom, hogy több részen keresztül is szereplője (s nem is csak epizódszereplője) volt a lökött fiatal tudósokról szóló Agymenők (The Big Bang Theory) című tv sorozatnak. Nem röstellte nevét, hangját és személyiségét adni a hozzá hasonló kockákat kinevető műsorhoz.
Ezért talán ő maga sem tekintené kegyeletsértésnek, hogy egy, az ő tevékenységéhez és blogunk témájához egyaránt illeszkedő viccel búcsúzzunk tőle:
Vitakozik az biológus, a csillagász és az adójogszabályokat író közgazdász, hogy melyikük szakmája a régebbi.
– Nyilvánvalóan az enyém, hiszen az értelem alapja az élet, így hát minden tudás az élettudományokból vezethető le. – érvelt a biológus.
– Hiba lenne leszűkíteni a dolgokat az élőkre. Mindennek az eredete az ősrobbanás, amely az őskáoszt rendbeszedte – mondta a csillagász.
– Na jó, – mosolyodott el az adójogszabályok szerzője, – szerintetek kik voltak képesek az őskáosz megalkotására?
0 hozzászólás