Ma is tanultam valamit az adózásról
Ennek az írásnak az első részében, egy héttel ezelőtt a bejelentési, adómegállapítási, bevallási és adófizetési kötelezettségekről olvashattak. Most folytatjuk a sort.
Bizonylat kiállítási és megőrzési kötelezettség
Persze tudom én, hogy az okos vállalkozónak minden a fejében van, de azért gyakran van szükség arra is, hogy az a minden kijöjjön onnan, ráadásul lehetőség szerint minden gazdasági eseményre minden résztvevő mindenkor egyformán tudjon hivatkozni. Ez bizony írásbeliség, sőt, rögzített formák mentén történő írásbeliség nélkül nem megy. Az előírt bizonylatokat tehát a meghatározott formában elő kell állítani, és meg is kell őrizni mindaddig, amíg a törvény lehetőséget nyújt az adóhatóságnak a kötelezettségek vizsgálatára (ez jelenleg az adóbevallás évét követő 5. év utolsó napja).
Nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre) vonatkozó kötelezettség
A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok olyan sokrétűek és összetettek, hogy nem is férnek el az adózás rendjéről szóló törvényben, hanem külön jogszabály, az. ú.n. számviteli törvény rendelkezik róluk. Ennek persze nem csak az az oka, hogy nagyon széles és mély az a terület, amelyet a szabályok érintenek, hanem az is, hogy a számviteli tevékenységet nem pusztán, sőt, nem is elsősorban az adózással kapcsolatos nyilvántartások és számítások kedvéért kell a vállalkozásoknak folytatniuk. A társadalomnak elemi érdeke, hogy amikor a gazdaság szereplőivel kapcsolatos információkhoz hozzájutunk, akkor a fogalmak egy adott gazdasági térben ugyanazt jelentsék, a vállalkozásokkal kapcsolatos számadatok mögött egységes, szigorúan meghatározott rendben elvégzett adatgyűjtés, számbavétel, rendszerezés és számítás álljon. Ha nem így lenne, nem lehetne összehasonlítani az egyes gazdasági szereplők teljesítményét. Persze az adóztatási tevékenység is lehetetlen lenne, de például nem lehetne bankhitelt sem felvenni, mert a fedezet értékét nem lehetne megbízhatóan meghatározni, vagy nem lehetne tőzsdézni sem, ha nem tudnánk megbízható információhoz jutni a szereplők tevékenységéről. Az adókötelezettségek között ezért tehát csak egyszerű utalást találunk arra, hogy a könyveket a szabályok szerint kell vezetni.
Adatszolgáltatási kötelezettség
Az adatszolgáltatási kötelezettség egyik része szoros összefüggésben van a bejelentési kötelezettséggel, hiszen ennek keretében (beleértve természetesen a változásbejelentést is) a vállalkozás számos adatot szolgáltat működéséről az adóhatóságnak. Más esetekben azonban ezeket az folyamatosan kell információkat eljuttatni az adóhatósághoz. Az ilyen adatközlésnek a legtöbbeket érintő fajtája az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKAER), de 2018 júniusától ilyen lesz a vállalkozások által használt számlázó programok on-line adatszolgáltatása is a NAV felé.
A kötelező adatszolgáltatásnak másik formája során más adóalanyokról szóló adatokat kell eljuttatni az adóhatóságnak. Ez az átlagos vállalkozásokat leginkább akkor érinti, ha munkáltatóként vagy megbízóként foglalkoztatnak embereket. A kötelező, személyenkénti adatszolgáltatásnak van egy előzetes része, amelyben a foglalkoztatás tényét kell közölni az adóhatósággal, és van egy utólagos, amelyben a magánszemély által megszerzett jövedelemről és a tőle levont adókról és járulékokról kell tájékoztatást adni. (Többek között ezen alapul az adóhatóság azon szolgáltatása, hogy a magánszemélyek helyett elkészíti jövedelemadó bevallásukat.) Ugyancsak sokakat érint a bankok, pénzintézetek, illetve a befektetési szolgáltatók kötelező adatszolgáltatása, mivel ezeknek a szervezeteknek a náluk vezetett számlákról kell törvényben meghatározott tartalmú adatokat szolgáltatni.
Végül, de nem utolsó sorban a kötelező adatszolgáltatás harmadik típusa, amikor az adóhatóság célzottan gyűjt adatot egy vizsgálatához. Ennek lehet egyik módja, hogy a vizsgált adóalany üzleti partnerénél lefolytat egy célzott ellenőrzést, de az is lehet, hogy csak adatszolgáltatásra kötelezi az adott céggel, illetve egy adott időszakra eső gazdasági eseménnyel (eseményekkel) kapcsolatban.
Adólevonási és adóbeszedési kötelezettség
Ha nem lenne elég, hogy adót kell fizetni, bizonyos esetekben a törvény még az adószedést is a vállalkozások kötelezettségévé teszi. Ennek két tipikus, széles kört érintő fajtája van.
Az egyik a személyi jövedelemadó előleg (és ezzel egyidejűleg többféle járulék) levonásának kötelezettsége, amit nyilván mindenki jól ismer. A bruttó és a nettó bér különbözősége lényegében az alapműveltség része. Véleményem szerint egyébként ez a megoldás a modern adórendszerek egyik leghasznosabb találmánya. Jó az államnak, mert a jövedelem megszerzésével lényegében egyidőben hozzájut az adóhoz, és jó a magánszemélynek is, mert nem az év végén, egyszerre kell kifizetnie a teljes jövedelemadóját, amelynek fedezete minden bizonnyal sokaknál eltűnne vagy megcsappanna addigra.
A másik ilyen kötelezettség az általános forgalmi adó előírásának és beszedésének kötelezettsége. Ezzel sem árulunk el újdonságot: azok a vállalkozások, amelyek bejelentkeztek az áfa-körbe, kötelesek a belföldi értékesítés során a vételár mellé az általános forgalmi adót is felszámítani, a vevőtől beszedni és aztán a költségvetésnek ezt befizetni. Tudjuk, a hozzáadott érték adó sajátos rendszere miatt egyidejűleg adólevonási joguk is lehet, és valójában a különbözetet kell befizetni, de ennek részleteibe itt és most nem megyünk bele. Azt azonban a szerző nem győzi elég nyomatékkal hangsúlyozni, hogy a felszámított áfa megfizetéséből a pénztárba vagy a bankszámlára befolyó pénz nem a vállalkozásé, hanem a költségvetésé, csak átmenetileg van ott a cégnél. Szóval erre ne tessék költséget kalkulálni …
Számlanyitási kötelezettség
Ezt már tényleg kár részletezni: minden vállalkozásnak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkeznie kell. Egyébként nem csak a társaságoknak (azoknak mindenképpen), de az egyéni vállalkozóknak is szét kell választaniuk a családi és a vállalkozói bankszámlát. E kötelezettség alól csak az általános forgalmi adó szempontjából alanyi adómentességet választó egyéni vállalkozók mentesülnek.
*
Ebben a kis összeállításban valóban csak a legalapvetőbb figyelemfelhívásra futotta terjedelmi okok miatt. Ismét hangsúlyoznunk kell azonban, hogy mindezen kötelezettségek betartása az ügyvezető felelőssége, még akkor is, ha nem elvárható, hogy szakmailag a legapróbb részletekig ismerje a szükséges eljárásokat.
Arra ott vannak a szakértők. Mint pl. a Royalház.
0 hozzászólás