A közelmúltban Pankucsi Zoltán, az NGM adóügyekben illetékes helyettes államtitkára a Napi Gazdaságnak adott interjúban az on-line pénztárgépek sikerére hivatkozva ismertette a minisztériumnak azt az elképzelését, hogy a jövőben (akár már 2016 elejétől) a cégek számlakiállításáról is azonnal értesülne a NAV. Ez – a cikk szerint – úgy történne, hogy a vállalkozások számlázórendszereit bekötnék az adóhivatalhoz. A hírt még aznap közölte szinte minden jelentős elektronikus hírportál és TV csatorna, olykor kommentárokat is fűzve hozzá.
Engem is megkérdezett a Klubrádióban Bolgár György (az archívumban 16:50-től lehet meghallgatni az egész beszélgetést). Az akkori információk alapján meglehetősen laikusnak tűnt az elképzelés, hogy az üzletekben alkalmazott on-line pénztárgépek mintájára vezetnék be a vállalkozások számlázásának figyelemmel kísérését. A legnagyobb problémát abban láttam, hogy amíg egy kereskedelmi egységben időben nem csúszik szét a vásárolt áru átvétele, az ellenérték kifizetése és a szükséges dokumentáció (nyugta) elkészítése, addig egy vállalkozási számla kiállítása napokkal később történhet, mint ahogyan a teljesítés történt, és a fizetés is eshet akár hetekkel későbbi időpontra. Így tehát az on-line megfigyelésnek sincs értelme úgy, mint a boltokban. Ott ugyanis pont az egyidejűség az, amit az azonnali információ birtokában le tud ellenőrizni az adóhivatal. De mi értelme lenne tudni, hogy éppen most, éppen milyen tartalmú számlát állít ki egy vállalkozás? Hiszen lehetséges, hogy már pár percen belül stornírozzák (törlik) is valamilyen okból (pl. hibás adattartalom) azt a számlát. Vagy lehet, hogy csak napokkal, hetekkel később változtatják meg, pl. a vevő reklamációja alapján. És akkor még nem is beszéltünk az olyan speciális kérdésekről, mint a díjbekérő vagy a jóváíró számla.
A helyettes államtitkárral készült későbbi interjúkban már pontosították az elképzelést, és abból kiderült, hogy a vállalkozások informatikai alapú könyvelési és számlázási rendszerében írnának elő olyan kötelező modulokat, amelyek az adóhatósági ellenőrzést segítenék. Itt már nem volt szó az azonnali adatátadásról, inkább egy olyan “naplózó” funkcióról, amelynek segítségével az adóhatóság utólag vissza tudja követni a történéseket. De az is lehet, hogy a kettő kombinációjáról lehet szó: az elkészült számlákról létrehozott összegző fájlt a rendszer időközönként továbbítaná az adóhatósághoz.
Ez az utóbbi már sokkal értelmesebben hangzik, de aminek szerintem a legtöbb értelme lenne – ezt mondtam Bolgár Györgynek is a Klubrádióban – ha a mindenkori forgalmi adó bevallás mellé (amelyet egyébként is elektronikusan kell elkészíteni, és beküldeni az adóhivatalba) kellene csatolni egy olyan adatállományt, amely a bevallás alapjául szolgáló bejövő és kimenő számlák fontosabb adatait tartalmazza: számlaszám, vevő, eladó, összeg, dátumok. Az általam javasolt megoldás legnagyobb előnye az lenne, hogy csak minimális fejlesztést igényel a fogadó (tehát az adóhatósági) oldalon. Csak meg kell adni, hogy milyen szerkezetű legyen az adatállomány, és ki kell építeni azt a nagyon nagy kapacitást, amely az adatokat fogadni, és az elévülési időn belül tárolni tudja. Na meg persze azt a szoftver is meg kell alkotni, amellyel a szükséges kereséseket, összehasonlításokat el lehet végezni. Mindez azonban nem gátolná akár a jövő év eleji bevezetést sem, hiszen az még önmagában nem okozna fennakadást, ha az adóhivatal egy darabig nem tud mit kezdeni az adatokkal. Fő hogy beérkeztek, egyszer majd csak eljutnak oda, hogy hasznosítani is lehet majd őket. Ha viszont – akár on-line, akár meghatározott időközönként – a céges számlázó rendszereknek közvetlenül kellene “jelentenie” az adóhatóságnak azt szinte lehetetlen lenne rövid idő alatt, megfelelő próbaüzem nélkül megvalósítani. Intő példa lehet az on-line pénztárgépekkel történt szerencsétlenkedés. Ha azonban a működő számlázó rendszerekbe kell egy ilyen adatgyűjtő funkciót maguknak a rendszer fejlesztőinek beilleszteni, ez viszonylag rövid időn belül megoldható (persze 2 hét karácsonykor erre is kevés lenne …)
Az általam javasolt megoldás egyébként azt a dilemmát is kezelné, amit a Klubrádióban Bolgár György felvetett, később pedig Pankucsi Zoltán is utalt rá egy nyilatkozatban, hogy az elképzelt közvetlen kapcsolat csak az elektronikus úton kiállított számlák esetében működik. (Kis kitérő: az elektronikus úton kiállított számla nem egyenlő az elektronikus számlával. Az utóbbi lényege, hogy u.n. elektronikus aláírással van ellátva és ezáltal hitelesítve. Akár ki se nyomtassuk, bithalmazként is érvényes bizonylat. Az előbbi viszont – bár számítógépen, kifejezetten erre a célra fejlesztett programmal készül – kötelezően papíralapú.) A kisvállalkozások egy jelentős részében azonban átütőpapíros számlatömb alkalmazásával u.n. kézi számlák készülnek, amelyek kiesnek ebből a megoldásból. Ha azonban a bevallás alapjául szolgáló számlákról készült analitikát kellene beküldeni, akkor ezek is bekerülhetnének információszolgáltatásba.
Egy ilyen adatállomány egyébként valóban fontos és hasznos lehetne az adóhatóság számára a fekete gazdaság elleni fellépésben, hiszen például minden egyes levonásba helyezett adóhoz tartozó bejövő számlával szemben meg lehetne keresni a kibocsájtót, hogy valóban létezik-e, és ha igen, az adott tartalommal létezik-e a számla. Jelentősen nehezítené az utólagos manipulációt is egy ilyen kontroll adatállomány.
0 hozzászólás