MA IS TANULTAM VALAMIT A SZÁMVITELRŐL
Röviden? Mert mindenért az ügyvezető a felelős.
Hosszabban: például, ha nem kerül időben összeállításra és közzétételre az éves beszámoló, nem a számviteli szolgáltatót fogja büntetni a NAV, hanem magát az adózót, akár 1 millió forintos mulasztási bírsággal „jutalmazva” a hiányosságot. Az elmúlt években nem kevés alkalommal az adószám törlésére is sor került, és a visszaállítással járó herce-hurcáról már nem is teszek említést.
A fenti példa csak egy kiragadott eset, és bár kevés dolgot tudok rosszabbnak elképzelni, mint az adószám helyreállításához kapcsolódó ügyintézést, vannak a hétköznapokban megjelenő, az ügyvezetői gondolkodáshoz közelebb álló érveim.
Ezekből sorolok fel most néhányat, remélve, hogy sikerül ráirányítani a kkv-vezetők figyelmét egy olyan területre, amelyet – véleményem szerint – még mindig méltatlanul hanyagolnak.
1. Tárgyi eszköz leltározás
Nem tudom, mennyire közismert, de a számviteli törvény szerint, legalább 3 évente kötelező a vállalkozás tulajdonában álló eszközök számbavétele. Természetesen egyetlen könyvelőtől sem elvárható, hogy a jogszabálynak ő szerezzen érvényt, így sok esetben el is marad a leltározás. Pedig, ilyenkor derülhet ki, hogy olyan eszközök is a nyilvántartásban vannak, amelyek már régóta megsemmisültek, elkoptak, elvesztek.
Kockázat: az adóellenőr akkor is kérheti a tárgyi eszköz bemutatását, ha annak értéke már nulla, de még mindig szerepel az állományban.
Számos olyan eszköz van, ahol több alternatíva közül is választhatunk, attól függően, hogy mi a vállalkozás érdeke. No persze, ehhez a szabályzatainknak is „méretre szabottnak” kell lennie.
2. Mindenféle háttér- nyilvántartások (analitikák)
Visszatérve az első mondatokban említett éves beszámolóhoz. Tudja-e az ügyvezető, hogy a beszámolóban szereplő adatok valódiságáért is ő a felelős?
Nemrégiben egy olyan vállalkozás kért tőlem átvilágítást, amely egyébként jóval több, mint tíz esztendővel ezelőtt alakult, kis- és nagykereskedelemmel foglalkozik, és fennállása alatt még egyszer sem fordult elő, hogy a könyvelésben szereplő vevő- és szállító nyilvántartásait látta volna és összevetette volna a valós helyzettel. Ezért aztán vevők és szállítók között is többször előfordult, hogy ugyanaz a partner több néven szerepelt, rendezetlen tételként, illetve már régen megtörtént a kiegyenlítés, de valahogy nem sikerült átkerülnie a pontos információnak a könyveléshez.
Kockázat: a számvitel téves adatokat tart nyilván és szerepeltet a beszámolóban, ennek pedig adójogi következményei lehetnek.
3.) Ügyfélkapu
Mivel még csak január első munkanapja van, nem sikerült pontosan felmérni, hogyan is fog működni a Cégkapu, de az eddig működött Ügyfélkapu-s tapasztalatokból sokszor átéltem, hogy az adózók nem ellenőrizték bevallásaik beadását, vagy azok adattartalmát. Természetesen nem arra gondolok, hogy tételesen utána kellene számolni a könyvelőnek, hiszen ha ezt tennék, akkor akár el is készíthetnék azokat a bizonyos bevallásokat. Alkalomadtán ránézni a folyamatosságra, a határidők betartásának pontosságára nemcsak az ügyvezető számára lehet megnyugtató, a könyvelőnek is jól esik, hogy figyelemmel kísérik a munkáját.
Kockázat: a határidőben be nem adott bevallások miatt mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság, a helytelen adattartalom kijavítása önellenőrzési pótlékkal, illetve ellenőrzés által megállapított adóhiány esetében jelentős adóbírsággal jár.
Még számos példát lehetne felsorolni annak bizonyságául, hogy mennyire fontos egy kicsit megismerkedni a számviteli folyamatokkal. Legalább annyira, hogy a legfontosabb összefüggések érthetőek, a minimális kontroll pedig fenntartható legyen.
0 hozzászólás