MA IS TANULTAM VALAMIT AZ ADÓZÁSRÓL
Néha egyszerűbb egy adózási problémát megérteni és a hozzá kapcsolódó megoldást bemutatni egy konkrét esethez kapcsolódva. Nekünk itt a Royalházban van részünk ilyenekben …
Történt egy reggel, hogy a kisvállalkozás ügyvezetőjének zsebében csörgött a telefon. Bécsi barátja hívta lelkendezve, hogy közölje vele, végre sikerrel járt, és osztrák ismerőse őket (mármint a magyar céget) bízza meg egy gép felújításával. Egy baj van csak, hogy a gépet még aznap el kell hozni Bécsből, mert megkezdik az üzemcsarnok felújítását, és kell a hely. Ez tulajdonképpen nem lett volna olyan nagy probléma, hisz a kisvállalkozásnak volt megfelelő méretű teherautója, és olyan gépkocsivezetője is, aki rendelkezett olyan jogosítvánnyal, amellyel az adott méretű járművet külföldön is vezethette. Csakhogy ez a gépkocsivezető aznap más feladatot kapott, és egy kis furgonnal már útban volt Békéscsaba felé. Visszafordítani több okból nem lehetett, idő sem nem lett volna rá, hogy visszaérjen, és az a munka is fontos volt.
Az ügyvezetőnek azonban eszébe jutott, hogy a szomszédja, aki éppen szabadságon volt, és otthon üldögélt, épp rendelkezik a szükséges jogosítvánnyal. Gyorsan felhívta, és megkérdezte, hogy nem segítené-e ki egy egynapos fuvar lebonyolításával. A jó szomszéd persze kész volt segíteni, 20 perc múlva már ott is volt a cégnél, átvette a teherautó kulcsát, meg a leírást, hogy hová kell mennie, és már indult is, hogy mielőbb odaérjen.
A hegyeshalmi határnál volt egy kis torlódás, a teherautók várakozásra kényszerültek. Ahogyan ott állt a sorban, egyszer csak kopogtak az ajtón, és két férfi igazolványát felmutatva közölte, hogy a NAV megyei igazgatóságának munkatársai, és helyszíni ellenőrzést tartanak. Az ellenőrzés során többek között megkérdezték, hogy kié a teherautó, meg hogy hova tart, milyen célból. A szomszéd elmondta, hogy a kocsi a kisvállalkozásé, és ő Bécsbe tart, hogy elhozzon onnan egy gépet. Kérdezték, hogy akkor ő alkalmazottja-e ennek a vállalkozásnak. Itt zavarba jött egy kicsit, de azért elmondta, hogy ő most szívességet tesz a szomszédjának, viszont az elismerte, az ügyvezető utasításának megfelelően jár el. Az adóellenőrök jegyzőkönyvet vettek fel, és útjára engedték.
Nemsokára megérkezett a jegyzőkönyv néhány kiegészítő kérdés kíséretében a kisvállalkozáshoz. A kérdésekre válaszolva leírták, hogy a gépkocsivezető tényleg csak szívességet tett, díjazásban nem részesült. Ennek ellenére 250.000 forintos mulasztási bírság lett a dolog vége be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt, sőt, még 20.000 forint úgynevezett „üzletzárást helyettesítő bírságot” is kiszabott az adóhivatal. A határozatban nem mulasztották el megemlíteni, hogy a mulasztási bírság akár 1.000.000 forint, az utóbbi szankció pedig az 500.000 forint is lehetett volna.
A NAV szerint a vizsgálat bebizonyította, hogy „a munkavállaló foglalkoztatásának körülményei a munkaviszony sajátosságait hordozzák”, mivel a gépkocsivezető a társaság eszközével, annak érdekében, a cég vezetőjének utasításai szerint járt el.
– Talán kötöttünk volna megbízási szerződést erre az egy útra? – dohogott nekem az ügyvezető, amire én azt válaszoltam, hogy még az is jobb megoldás, mint elengedni szegény szomszédot minden dokumentális háttér nélkül. De még a megbízási szerződésnél is van jobb és egyszerűbb megoldás: az alkalmi munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő bejelentése.
Ennek lényege, hogy az alkalmi vagy idénymunkán foglalkoztatott munkavállalót bármikor, de mindenképpen a tevékenység megkezdése előtt (tehát akár aznap reggel!) be kell jelenteni az adóhatóságnak, vagy elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül a T1042E nyomtatvány beküldésével, vagy a 185-ös ügyfélszolgálati telefonszámon néhány egyedi adat bediktálásával. 2017 óta az egyszerűsített foglalkozás bejelentését mobiltelefonos applikációval is el lehet végezni. Ha akarnak, köthetnek egyszerűsített munkaszerződést, de még ez sem kötelező, a munkáltató a bérfizetési jegyzék alapján szerepeltetheti a dolgozót a havi 08-as nyomtatványon.
Az ilyen módon foglalkoztatott alkalmazottak után, ha idegenforgalmi vagy mezőgazdasági idénymunkásokról van szó, napi 500 forintot, egyéb alkalmi munkák után 1.000 forintot (filmipari statiszták után 3.000 forintot) kell a munkáltatónak befizetnie. Nem árt azonban azt sem fejben tartani, hogy az alkalmi munkavállalók bérének van alsó és felső korlátja. Az alsó korlát a minimálbér 85 %-a (szakképzettséget igénylő munkakörben a garantált bérminimum 87 %-a), ami napi 5.400 forint (7.224 forint). A munkaadónak ezen felül arra is figyelnie kell, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott dolgozóknak is jár az éjszakai, vasárnapi vagy a túlóra pótlék. A felső korlát a minimálbér (a garantált bérminimum) kétszerese, vagyis 2018-ban napi 12.700 forint. Ennél nagyobb összeget is szabad ugyan fizetni az alkalmi munkavállalónak, de az e fölötti összeg a munkaadónál plusz adóterhet generál. Ha a napi díjazás nem haladja meg a minimálbér (illetve a garantált bérminimum) 130 % át, azaz 8.255 (10.790) forintot, akkor a dolgozónak nem kell személyi jövedelemadót sem fizetnie.
– Ilyen van?- csodálkozott az ügyvezető. – Akkor mostantól mindenkit így foglalkoztatok, még az eddigi állandó munkatársaimat is!
Erre azonban nincs lehetősége. Az olyan munkáltató, akinek nincs egyetlen főállású dolgozója sem, legfeljebb egyetlen alkalmi munkavállaló foglalkoztatására jogosult, 20 munkavállaló alatt 4 fő, e fölött pedig a főállású munkatársak legfeljebb 20 %-át lehet ilyen formán foglalkoztatni. További korlát, hogy alkalmi munkavállalás keretében a munkáltató és a munkavállaló között összesen legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 napig, egy naptári éven belül pedig összesen legfeljebb 90 napig létesíthető munkaviszony. A mezőgazdasági és idegenforgalmi idénymunkánál ez a szabály nem érvényes, de ott igazodni kell az idénymunka jellegéhez.
Tanulság: minden rendhagyó megoldásnak vannak adó- és járulékvonzatai. Mindig érdemes hát ilyenkor egy szakértőt is megkérdezni.
0 hozzászólás